Egy évvel ezelőtt kerültünk kapcsolatba Kádár Andrással, a Jane Goodall Intézet főtitkárával, de azóta már több sikeres projektet tudhatnak maguk mögött. Most egy újabb különleges küldetésük kezdődik, ennek apropóján kerestünk végre egy lehetőséget arra, hogy meséljenek kicsit munkájukról, az intézményükről, küldetéseikről. Ennek megfelelően az interjú baráti hangulatú, tegező viszonyban íródik.
Kik is vagytok valójában? Mit illik, kell, lehet tudni a Jane Goodall Intézetről, rólatok?
- A Jane Goodall Intézet, környezetvédelemmel, természetvédelemmel és környezeti neveléssel foglalkozik. Globális szervezetként nemcsak Magyarországon, hanem 24 országban folytatja áldásos tevékenységét. Az Intézményt maga Dr. Jane Goodall alapította 1977-ben Angliában.
Ki is Jane Goodall?
- Dr. Jane Goodall a csimpánz kutatásairól vált ismertté. 1960-ban kezdett a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban, ahol csimpánzok megfigyelésével foglalkozott. Ez tulajdonképpen az etológia, vagyis a terepi állat megfigyelések kezdete is. Az ő legnagyobb felfedezése az volt, hogy az akkori tudomány álláspontjával szembekerülve bebizonyította, hogy a csimpánzok is készítenek, és használnak eszközöket, ami azért érdekes, mert az akkori tudomány álláspontja szerint az emeli ki az embert az állatvilágból (többek között), hogy eszközöket is használunk. Azóta már sok állatról kiderült, hogy használnak eszközöket a táplálékuk megszerzéséhez.
Így robbant be a tudományos világba, majd további megfigyelései során a különböző személyiségük, személyiség jegyük alapján nevet adott a csimpánzoknak, és ez sem volt szokványos dolog akkortájt. Az évek múlásával egyre több megfigyelést végzett az állatokon, és felfedezte, hogy a csimpánzok előre gondolkodnak, terveznek, stratégiát dolgoznak ki, és kisebb emlősökre is vadásznak. Ezzel az is bebizonyosodott, hogy nem csupán növényevők, és akár kannibalizmusra is képesek. Viszont képesek az altruizmusra, amit addig szintén az embernek tulajdonított viselkedésformaként tartottak számon.
Mi a Jane Goodall Intézet? Mit csináltok Magyarországon?
- Az egyesületünk 2006-ban alakult még Rügyek és gyökerek egyesületként, a „Roots&Shoots” a környezetei nevelési programunk, ezt eredendően az ELTE biológus hallgatói alapították, és 2010-ben váltunk intézetté azzal, hogy Afrikába irányuló projektekben is részt veszünk. Az egyik legrégebb óta futó programunk az „Újratáska” program, melynek az a feladata, hogy a műanyagszennyezésre hívja fel a figyelmet és tegyünk ellene. Ez azt jelenti, hogy textil táskákat használunk, arra hogy a gyerekeket játékos formában rászoktassuk a használatukra, és az egyszer használatos műanyagszatyrok helyett ezt vigyék magukkal. Mi üres textil táskákat viszünk a foglalkozásokra, amit közösen, vagy egyénileg mindenki saját ízlése szerint dekorálhat krétával, textil filccel, miközben a műanyagszennyezés problémájáról beszélgetünk egy interaktív előadás keretén belül. Az a tapasztalat, hogy mind az iskolákban, mind a fesztiválokon igen népszerű foglalkozás.
Milyen fesztiválokra gondolsz?
- A legnagyobb fesztivál, amin részt szoktunk venni az a Kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál, ahol évek óta rendszeresen jelen vagyunk, de több éve kapcsolódtunk a Sziget Fesztiválhoz és idén csatlakozunk a Bánki tóhoz, oda is tervezünk programot. Ezeken a programokon szintén előadást tartunk, játszunk a látogatókkal. Az egyik ilyen játékunk a „Passzold vissza Tesó” kampányunkhoz kapcsolódik. Erről a kampányukról már írtatok is. Eredendően 2010-ben indítottuk útjára, de akkor még „Dobj egy nagyot!” néve. A kampány feladata a használt mobiltelefonok visszagyűjtése. A célja, hogy a mobilokban lévő értékes nyersanyagokat újrahasznosítsák. Ennek érdekében a gyűjtőpontokon, a csatlakozó tanintézményeknél, cégeknél gyűjtőedények kerülnek kihelyezésre. A gyűjtőpontok pedig saját kampányt indítanak a közösségükben. A mobilokból kinyert nyersanyagot az elektronikai ipar méltányos kereskedelemből származó alapanyagot kapja, melyet újra felhasználhat. Ez a kör-körös gazdaság mintapéldája. S hogy mi a játék? A mobilokkal célba dobhatnak, illetve curlingezhetnek az érdeklődők, ami már egy sport, azt viszont kevesen tudják, hogy az Iphone csúszik a legjobban a padlón. Ennek több célja is van, például az, hogy a mobilokat tárgyiasítsuk. Ezzel egyfajta vásárlási tudatosságra neveljük a gyerekeket, majd ők a felnőtteket, és ne feltétlenül a márka miatt vásároljunk meg egy adott esetben drágább terméket.
Ez igazán hasznos tanács akár a szülőknek is otthonra.
- A másik magyarországi saját programunk a II. kerületben a Pesthidegkúti reptér mellett épült Jane Goodall Tanösvény, melyet 2018-ban adott át személyesen Dr. Jane Goodall. Az ösvény maga egy km hosszú, hat táblából áll, magyar és angol nyelven készült. A hozzá fűződő program viszont három órán át tart, hiszen olyan természeti fajgazdagsággal rendelkezik a terület, melynek játékos bemutatása ennyi időt vesz igénybe. Jelenleg óvodásoknak, iskolásoknak is készültünk túratervvel, ahol a környezeti nevelést segítjük, melyhez szakmai vezetést is lehet kérni tőlünk. Így védjük a helyi élővilágot, hogy bemutatjuk milyen kincseket rejt egy-egy terület. Itt él például a kaszpi haragossikló, és a közönséges ürge is, amelyek ritka fajok az országban.
Nagyon klassz! Hogy jön ide Uganda?
- Említettem, hogy vannak Afrikába irányuló programjaink, ez kapcsolódik a mobil telefon visszagyűjtéshez is. Egy mobil telefonért közel 300 Ft adományt kapunk (márkától függetlenül), az újrahasznosító cégtől, aki átveszi tőlünk ezeket. A kapott összeget arra fordítottunk, hogy afrikai helyi közösségeket támogassunk. Az első ilyen közösség Ugandában a Bunyonyi-tónál élők problémáit igyekszik megoldani.
Mi itt a kihívás? A probléma, amiben segíteni tudtok?
- Az a legnagyobb probléma, hogy a tó körüli falvakból járnak a gyerekek iskolába, ahol nincs biztonságos kikötő, ahol a hajóikból ki tudnak szállni a gyerekek, ugyanis a víz maga 9 méter mély. Valamint a hajók tradicionálisan fatörzsekből vájtak, és emiatt könnyen borulnak, melyek már eleve nem túl biztonságosak, ezért a mobilokból befolyó pénzt egy kikötő-, és egy iskolahajó alapanyagának megvásárlására költöttük. Amelyeket a helyi közösség tagjai meg is építettek saját maguk.
Kik segítik a munkátokat ebben?
- Sok segítségünk van, és egyre több civil szervezet is csatlakozik hozzánk, akár a mobilok gyűjtésében a KÖVET Egyesület, akár a programjaink népszerűsítésében. A legnagyobb támogatást viszont idén kaptuk a Hungary Helps Ügynökség részéről, akik támogatják a további kikötők, és iskolahajók építését. Segítségükkel 20 kikötőt tudunk majd építeni, ami a mi viszonylatunkban kis mólóknak, Ugandában viszont kikötőnek számítanak. Ezen kívül további két iskola csónak megépítéséhez szükséges alapanyagot is biztosítanak a veszélyes régiek helyett, valamint 100 db mentőmellényt a hajókhoz, hogy minden hajóba jusson annyi mellény, ahány gyerek befér. Ez a legújabb programunk, és ezért megyünk most Ugandába, hogy az elkészült dokkokat, és egy hajót már átadjunk a közösségnek. Március 16-án indulunk, és április 2-ig kinn leszünk.
Olyan elképesztő számokat mondasz, hogy meg kell kérdeznem hány gyermeket érint ez a probléma? Mekkora lakosságról, területről beszélünk?
- Megszámoltuk, hogy 11 faluról beszélünk a tó körül, kb. 500-an élnek minden faluban, és a tó vonzás körzetéből több ezer ember, akik látogatják a helyi piacot, illetve egy nagyobb kórház is van itt az egyik szigeten, vagyis közel 40-50 ezer emberről beszélünk.
Gyakorlatilag vízi közlekedést biztosítotok a lakosság számára. Milyen veszélyben volnának, ha ebben Ti nem segítenétek? Miért félnek a víztől?
- A tó átlagmélysége 9 méter, ezért elsődlegesen nem a tavi állatok miatt veszélyes a tó, hanem a mélysége miatt. S bár a wikipédia szerint kristálytiszta a tó vize, de a falvakban a csatornázást nem oldották meg, így vélhetően a szennyvíz ide folyik bele. Mivel hajóácsok élnek és dolgoznak itt, hiszen évszázadok óta készítik, csak faanyaguk nem volt hozzá, a segítségünkkel most munkát is biztosítunk számukra, és felépülhet az „újdonsült kikötő város”, de legalábbis biztonságos partraszállást és az utazást segítjük elő a támogatással. Az új hajókhoz motort is tudunk majd biztosítani, így ezzel fel is gyorsítják az utazásukat, több idő jut tanulásra, vagy a családra. A kikötő építéshez kapcsolódik oktatási program is, ugyanis a kikötőkben lesznek ismeretterjesztő táblák, illetve az iskolákban, amiket itthon is szervezünk ismeretterjesztő előadások a műanyagszennyezésről, illetve úszást is fogunk oktatni a gyerekek számára.
Hogy találtátok ki ezt a kikötőépítést?
- A Pet Kupa gyűjtőversenye adta a kezdőrúgást. A Pet Kupának a pet palack gyűjtőversenyét feltettem a közösségi oldalunkra, a kinti ismerősünk meglátta és átvette ezt a lehetőséget, és ő maga is gyűjteni kezdte a műanyag palackokat. Mivel a falu környékén nincs ivóvíz, így mindenki pet palackból iszik, és rengeteg szemét tornyosul fel. A magyar kezdeményezés nagyon megnyerte és átvette a hasznos ötleteket, mint például a gyerekekkel körbejárva gyűjtik a palackokat és előadást tart saját körben a műanyag káros hatásairól. Csak éppen a leadásról nem tudott gondoskodni, majd a saját közösségi oldalára téve jelezték neki, hogy a fővárosban le tudja adni a palackokat, és így kezdődött a móló építés. Vagyis a palackok értékesítéséből, és az önzetlen magyar emberek által felajánlott mobilkészülékek adományösszegéből jött létre az első móló és iskolahajó. A magyar inspiráció átlépte a határainkat, és a földrészeket is, és Ugandában folytatódik ez a nagyszerű kezdeményezés. Reméljük, hogy az egész világ felfigyel majd rá és megtalálja benne a saját lehetőségeit. Ahogyan Dr. Jane Goodall is mondja, hogy a legfontosabb feladatunk az, hogy inspirációt nyújtsunk az embereknek, hogy öntevékeny módon saját maguk oldják meg a problémákat, amikkel szembekerülnek.
Így értjük is, hogy miért vállalta a Hungary Helps Ügynökség ezt az újabb nemes feladatot magukra, hiszen mottójuk, hogy a problémát ott kell megoldani, ahol keletkezett. Köszönet a támogatásért, Nektek pedig további sok sikert és kitartást kívánunk. Várjuk visszatérteteket és a beszámolót az útról.