Kopátsy Sándor
A minőség társadalma
Kopátsy Sándor közgazdászi hitvallása szerint a jövő társadalmában a természeti környezet, az erkölcs, a tudás és a tehetség (T. E. T. T.) iránti igény mindinkább felértékelődik, a társadalom tagjai pedig annyit fognak érni, amekkora a tudásuk, a tehetségük és az erkölcsük szorzata. Arra biztat, hogy fedezzük fel Magyarország belső értékeit, a vállalkozókedvet, a szorgalmat, és ezekre építve okosan használjuk természeti erőforrásainkat. A 2000-ben kiadott esszégyűjtemény most a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Ez a Kopátsy-életműsorozat negyedik kötete.
Kopátsy Sándort a modern szociológia alapító atyjaként számon tartott Max Weber munkássága indította el a kultúra és a gazdaság szoros kapcsolatának vizsgálata útján. Ennek során gyakran öltötte magára a biológus, a történész vagy éppen a demográfus szerepkörét, és időnként egészen távoli szakmák klasszikus művei is inspirálták. Mint írja, annak, amit ez a könyve képvisel, leginkább Németh László volt az ihletője. Kötetének alcíme is a neki szóló tiszteletadás. Ugyanis az író A minőség forradalma című esszékötetében fogalmazta meg azt a gondolatot, amely azután Kopátsyszellemiségét is áthatotta: a tőke uralmát nem a szocializmus, hanem a minőség uralma váltja fel.
A T. E. T. T. bemutatja azokat az időtlen törvényeket, amelyekre a társadalom épül. Mint kifejti, a jelenkori fejlett társadalomban egyre nagyobb szükség mutatkozik a megfelelő erkölcs iránt, miközben az erkölcsök fokozatosan romlanak. A nem megfelelő erkölcs nemcsak a fejlődés legnagyobb fékezője, hanem exponenciálisan nőnek a hiányából fakadó állami kiadások is. A társadalom deviáns jelenségei ma már többe kerülnek, mint a tudás fejlesztése és a tehetségek feltárása – emeli ki.
A tudás kapcsán arra az ellenmondásra hívja fel a figyelmet, hogy míg mára általánosan elfogadottá vált, hogy nincs hatékonyabb beruházás, mint az oktatás fejlesztése, addig a közgazdaságtan a szellemi tőkét továbbra is mostohán és logikátlanul kezeli: az erre fordított költségeket, például a tanuláshoz szükséges könyveket kiadásnak tekinti.,
A tehetségről pedig azt írja, hogy e tekintetben a kapitalizmus két évszázada alatt többet változott a világ, mint előtte ötezer év alatt. Korábban a társadalmaknak nem volt szükségük a tehetségre, még az ezrelékét sem hasznosították. Mára azért vált elsődlegessé a tehetségek felismerése és képzése, mert egy modern állam számára a kimunkált tehetség a legnagyobb társadalmi érték. A jövő társadalmának hatékonysága döntően azon fog múlni, hogy mennyire valósul meg a tehetségek feltárása.
Az esszégyűjtemény mindemellett foglalkozik többek között a század két nagy filozófiai koncepciójával, a katasztrófa- és a káoszelmélettel, továbbá vizsgál olyan kérdéseket is, mint például azt, hogy mire tanít a történelem, vagy hogy mi határozza meg egy nép sorsát.
Samuel P. Huntington híres könyve, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, valamint Zbigniew Brzezinski A nagy sakktábla című műve nyomán is érdekes és eredeti megállapításokat tesz, de nem marad ki a hivatkozások sorából Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának újszerű értékelése sem.