Tanulmányok a klasszikus német geopolitikáról
A geográfus szerzők úgy látják, hogy a geopolitika iránt érdeklődők számára, e terület árnyalt tudománytörténeti megismeréséhez, jelenleg kevés ismeret áll rendelkezésre. A német nyelvű geográfia 1919 és 1933 közötti legitim periódusának elemzésével e hiány felszámolásához kívánnak hozzájárulni. Ez a geopolitikai iskola ugyanis mind tartalmában, mind magyarországi vonatkozásaiban igen jelentős szerepet játszott abban, hogy a geopolitika eszme- és elemzéseinek szempontrendszere megtalálja mai formáját.
A legitim német geopolitika megismerése korunk szellemi életének nagy kihívása – állítják a szerzők. A 20. század elején a német földrajztudomány a világ élvonalába tartozott, általa vált közismertté a politikai földrajz, és hódított teret a geopolitika, bár az 1933 utáni történelmi események visszafogták a fejlődését. A két világháború közötti klasszikus geopolitika meghatározó személyisége, Karl Haushofer volt az, aki a német geográfia 1919 és 1933 közötti periódusát tudományosan legitimnek nevezte. Mégpedig 1945 után, amikor a győztes hatalmak rövid időre letartóztatták, kihallgatták, hogy Nürnbergben nemzetközi bíróság elé állítsák. Kiállt amellett, hogy a német katonai és geográfus eszmerendszer első időszaka nem volt egyéb, mint átgondoltan felépített és alkalmazott politikai földrajz, és tudományos megalapozottságához kétség nem férhet. Kihallgatói előtt tett kijelentését élete utolsó művében, az öngyilkossága előtt írt Apologie der deutschen Geopolitik című tanulmányában is megerősítette.
Amit a hitleri hatalomátvételig Karl Haushofer és követői a svéd földrajztudós-politikus, Rudolf Kjellén nyomán tudományosan felépítettek, annak túlnyomó része ma is megállja a helyét. Hiszen az ő esetükben nincs egyébről szó, mint a Friedrich Ratzel-féle politikai földrajz továbbfejlesztéséről, modernizálásáról, a gyakorlati politika szolgálatába állításáról, de nem a fenntartások nélküli kiszolgálásáról.
A tudománytörténeti kötet szerzői öt kérdéskört vizsgáltak:
1.) a legitim német geopolitika és az egész klasszikus német geopolitika tudományos megítélésének változásait;
2.) az egyik elméleti alapmű, a sokat idézett Bausteine zur Geopolitik szerzőit és műveit. Ez a kötet tizennégy tanulmányt és húsz magyarázó fekete-fehér térképvázlatot tartalmaz, három tematikus csoportra osztva. Az első a geopolitika tudománytörténetét és elméleti kérdéseit, a második a geopolitikai feldolgozások mintájául szolgáló földrajzi képleteket, a harmadik pedig a geopolitika napi életben való alkalmazását taglalja;
3.) a haushoferi iskola megszületésének tudományos környezetét, valamint geopolitikáról alkotott felfogását;
4.) a világhírű folyóirat, a Zeitschrift für Geopolitik magyar kötődéseit, köztük Bethlen István és Teleki Pál írásait;
5.) végül pedig feldolgozták a geopolitikával szemben nagyon kritikusan fellépő kortárs magyar földrajzos, Rónai András életművét. Ő több helyen is kikelt az ideológiával áthatott geopolitika ellen, ám munkásságával mégis annak aktív képviselője volt Magyarországon. A szerzők felidézik a Rónai Andráshoz kapcsolódó történetet, amely szerint a „két pogány közt egy hazáért” kérdésre – nem meglepő módon – így válaszolt: „A választás nem nehéz. Magyarországot egész eddigi történelme, szellemi és gazdasági kultúrája a Nyugat mellé állítják, és küldetése ezer esztendő óta az, hogy kelet és dél felé az Ázsia felől jövő támadásokkal szembe fordulva belső Európát védje.”