Zero-Waste és újrahasznosításra épült feladatsorra alapozták a “Zöld olimpia” gyerekprogramját.
Hogy miből és hogyan is kell ezt elképzelni, StefanicsTímeát, az Olimpia megálmodóját kérdeztük.
Reggel 10:30tól özönlöttek a gyerekek, szülők egész 17 óráig. Voltak kis mazsolák – fiúk, lányok vegyesen – akik időről időre visszajöttek egy körre. Volt olyan tizenéves fiú aki segített a konzervtornyot visszaépíteni, és volt olyan kislány, aki az újonnan érkezőknek büszkén magyarázta a feladatokat, hisz ő már többször végigment, rutinosan.
A férjemmel, Pethő Gergővel hoztuk tető alá a csupa újrahasznosított vagy a háztartásban megtalálható dolgokból készült pályát, az olimpiai sportágak után szabadon.
Az eventet a Tündérkert Zero Waste Shop égisze alatt csináltuk.
Azért választottuk a gyerekprogramok levezénylését, mert zero waste-esek bőven akadtak a csapatban, így örömmel vállaltuk ezúttal az újra-hasznos dolgokkal teletűzdelt akadályversenyt.
A fesztivált megelőzően többször jártunk Tracey Wheatey-vel és az önkéntesekkel a Határ úti kiserdőben. Együtt ötleteltünk, gondolkoztunk, mertünk egy nagyot álmodni.
Az Olimpia adta az ötletet, hogy ezen a vonalon induljunk el. Végül egy körpályát alakítottunk ki az alábbi állomásokkal:
1. Krumpligolf – seprűnyéllel kellett Pringles-ös dobozok közt a célba gurigatni egy krumplit.
2. Alma halászat: egy lavórban víz, öt alma és egy spagettiszedő kanál volt. Az almákat ki és be kellett pakolni.
3. Kanalas pingpong: bambusz karókkal kijelölt ösvényen egyensúlyozni kellett a kanálban a pingponglabdát.
4. Célbadobás – kutya- és cicakajás konzervdobozokat színesre festettünk, ebből tornyot epítettünk, azt kellett ledobni vagy lerúgni focilabdával.
5. “Magasugrás”: szörpös üvegekre bambusz karokat kötöttünk keresztbe, ebből egy 4 akadályos pályát hoztunk létre, amit páros lábbal kellett átugrálni.
Így érkeztek meg a kezdőpontra, ahol az aranyérem egy alma volt. Szigorúan függönyből varrt zsákból osztva. Minden gyerek vett belőle, csillogó szemmel kérdezték, hogy ezt megehetik-e.
45 almát vittünk kezdésnek, ami 30 perc alatt elfogyott. Így improvizáltunk főtt kukoricával, aki kérte pacsival vagy öleléssel, tapssal jutalmaztuk, választásuk szerint.
Elképesztő jó energiákat kaptunk és adtunk. Este nem kellett altató – sem nekünk, sem a 4 éves kisfiúnknak, aki szinten velünk volt és kiélvezte a Bábszínházi előadásokat. Szerinte a Tatay Színház Bőröndmesék előadása vitte a Mesemondó lány.
Az egész olyan volt, mint egy álom. Jó emberek, jó helyen, boldogan. Ez a „Csodaország”!
Hálásan köszönöm, hogy ennek részesei lehettünk!