1832-1834
„Anglia egy másik bolygón van, mint Ausztria-Magyarország: Isten kevesebb fényt adott neki, de nagyobb akaraterőt” – írta naplóbejegyzésében gróf Széchenyi István. Öt alkalommal járt a csodált Angliában, és németül készített feljegyzéseket minden látogatásáról. A magyar származású brit építész, Váci P. Sándor angol nyelvű könyve a gróf 1832. és 1834. évi utazásai során szerzett benyomásait összegzi. Széchenyi követendő példaként állította a hazai nemesség elé az Angliában tapasztaltakat. A könyv a mai angol olvasók számára valódi kuriózum lehet, hiszen megmutatja, miként látta hazájukat egy közép-európai művelt arisztokrata, aki az Angliában látottakat meghonosítva , többek között a Lánchíd megépíttetése révénvált a legnagyobb magyarrá.
A Lánchíd kapcsolja össze Széchenyit és a könyv mai szerzőjét. A híd megépítésének gondolata Angliában született meg Széchenyi fejében. Az építész szerzőt pedig a Lánchíd iránti érdeklődése vezette el Széchenyi naplóihoz. „Ez egy brit tervezésű és építésű híd, amelyet a magyar nemzeti ambíció valósított meg. Az első lépés az volt, hogy elolvastam az eredeti németről magyarra fordított, ötszáz oldalt kitevő naplóbejegyzéseket.” Mivel mindez magyar szerkesztésen és fordításon alapult, nyilvánvalóvá vált számára, hogy Széchenyi útjait csak úgy lehet ismertté tenni az angol olvasók számára, ha közvetlenül az eredetiből fordítják, és minden kihagyás nélkül – tette hozzá. A szerző a naplóbejegyzésekből egy „Foreign Impressions of England (azaz „egy külföldi benyomásai Angliáról”) típusú, Angliában elismert irodalmi zsánerben alkotta meg könyvét. Széchenyi benyomásainak érzékeltetését szolgálják a különböző korabeli illusztrációk, térképek és hivatkozások. A szerző Széchenyi – azóta sajnos megsemmisült – könyvtárának angol nyelvű köteteit is lajstromba veszi, ami jelentős kordokumentum.
Ez az első olyan kiadvány, amely angol nyelven mutat be válogatást Széchenyi naplójából. Mint a szerző történész tanácsadója, Robert Evans, az Oxfordi Egyetem professzora a könyv bevezetőjében hangsúlyozza: a Széchenyi-naplók nemzetközi dimenzióit szinte még nem is vizsgálták, így az utolsó két angliai látogatásáról szóló bejegyzések kiadása különösen értékelendő.
Széchenyi státuszának és kapcsolatainak köszönhetően egyaránt találkozott az angol társadalom legfelső rétegének képviselőivel, és azokkal is, akik „az ipari Angliát hajtották”. A naplóbejegyzések nem állnak össze folyamatos elbeszéléssé, kitűnik belőlük, hogy önmagának szánt feljegyzések ezek egy-egy emlékezetes nap végén. Ugyanakkor ékesen vallanak arról, hogy a vasutakkal, a gőzhajókkal, a Duna hajózhatóvá tételével, az alagutakkal, a hidakkal erőnek erejével akarta bevinni elmaradott hazáját a 19. századba. Felismerte azt is, hogy az angol módszerek importálása önmagában nem elegendő a reformáláshoz, kell hozzá a kiművelt emberfők sokasága is. Politikai és kulturális küldetését illetően nem egyszer úrrá is lett rajta a teljes kétségbeesés.
Az angol történészprofesszor értékelése szerint e naplóbejegyzések nemcsak kulcsfontosságú epizódokat dokumentálnak Széchenyi rendkívül gazdag és kreatív, ugyanakkor tragikus pályáján, hanem különleges nézőpontból láttatják Angliát az ipari forradalom és az 1830-as évek politikai reformjainak idején, és tanulságos betekintést nyújtanak a korszak Magyarországának világába is. A kötetnek elő kell segítenie a kettő közötti kapcsolat tudatosítását – emelte ki Robert Evans.
Váci P. Sándor magyar származású brit építész. A budapesti érettségi után, 1956 óta Londonban él és dolgozik.