Az Országos Magyar Méhész Egyesület szakértőjét kérdeztük.
Ha valaki aggódik a beporzókért, joggal aggódik. – Tájékoztatott Horváth Gábor, az Országos Magyar Méhész Egyesület szakértője.
A médiában sokszor halljuk: „a beporzók pusztulnak” vagy „a méhek pusztulnak”. Ez igaz, ugyanakkor pontatlan. Hogy a környezetünkért és jövőnkért, gyermekeink jövőjéért aggódok és érte tenni kívánók hatékonyan részt tudjanak venni a problémában érintett élőlények megsegítésében, több dolgot fontos tisztázni, ugyanis tudás nélkül nagyon könnyen kárt is okozhatunk.
Amikor beporzókról beszélünk az átlagember fejében többnyire a „méhek”, jobb esetben néhány rovar képe jelenik meg. Ennél sokkal kevesebb azoknak a száma, akik a „méhek” alatt nem kifejezetten a házi méhre gondolnak – ami egy az ismert kb. 20.000 méhfaj közül csupán egy – vagy tudják, hogy a beporzók között madarak, esetleg emlősök is előfordulnak.
- Mikre kell gondolnunk, mikor a beporzók pusztulásának témája felmerül?
Nekünk – a hazai flórát és faunát figyelembe véve – „csak” a rovarok egy széles csoportjára kell koncentrálnunk. Azokra a rovarokra, amelyek virágporért vagy nektárért látogatják a virágot: elsősorban a méhekre (DE! nem kifejezetten a házi méhekre).
A megporzásban részt vesznek még, – de jóval kisebb mértékben – például a lepkék, pillangók, bogarak (katicabogár, rózsabogár), egyéb rovarok (hangyák, legyek, darazsak), de akár a madarak (pl. kolibri), vagy egyes denevérek is. Ezek mind – mind a beporzók bázisát alkotják.
Érdekességképp megemlítjük, hogy a szúnyogok is nektárral táplálkoznak, bár ők a hazai flórában nem végeznek beporzó tevékenységet, ugyanakkor például a kakaó beporzását kizárólag törpeszúnyogok végzik.
Házi méhek és vadon élő méhek
A házi méh (Apis mellifera) a legismertebb és egyben leggyakoribb méhfaj hazánkban. Tőle származik a méz, virágpor, propolisz, méhpempő, méhviasz. Ő az, akit kaptár „lakásokban”, legjobb tudása szerint igyekszik a méhész megóvni, gondozni. Ő az, aki a méhekről szóló mesék szereplője, akire mindenki gondol, mikor elhangzik az a szó, hogy „méh” vagy „méhecske”.
Tudni kell, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a házi méhek önállóan, erdei állatként is léteztek, azonban napjainkra a méhek életét befolyásoló negatív tényezők miatt, a méhészek segítsége nélkül egy-két éven belül száz százalékban kipusztulnának. Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni a méhészek munkájának jelentőségét és a beporzók eltűnésének lehetséges kockázatait meg kell említeni, hogy a virágos növények 87%-a, köztük a legfontosabb termesztett növények háromnegyede igényli a beporzók közreműködését, emellett egyes gyümölcsösökben megfigyelt beporzó rovarok 90-95%-a házi méh volt.
A vadon élő méhek esetén sajnos nincs, aki vigyázza, vagy akár számon tartsa őket, így eltűnésük is kevésbé feltűnő a hétköznapi emberek számára. Ugyanakkor, aki egy picit is figyelte őket az elmúlt években év észreveheti, hogy óriási a baj. Az ezt kiváltó okokat nem érdemes jelen cikkben fejtegetni, mert túl sok van belőle és némely már-már megoldhatatlan.
El kell mondani, hogy sajnálatos módon a házi méhek helyzete sem könnyű. Számtalan negatív hatás éri őket, ugyanakkor vannak, akik vigyáznak rájuk, és szükség esetén segítik őket. Ezek a méhészek. Azzal, hogy közvetlen termelőtől vásárol méhészeti terméket, a méhészeken keresztül támogatja a házi méheket.
Nagyon fontos! Pusztán segítő szándékból, „hobbiból” ne kezdjünk méhtartásba és még véletlenül se próbáljanak mesterséges etetőket kihelyezni méheknek. A méhészkedés rendkívüli szakmai felkészültséget igényel, ennek hiányában pedig nem csak a „próbálkozó” méhei fognak szenvedni és menthetetlenül elpusztulni, de több kilométeres körben állategészségügyi kockázatot jelent a szakemberek által gondozott méhesekre is. Így egy meggondolatlanul tartott méhcsalád nagyon könnyen milliónyi méhecske pusztulását okozhatja.
- Felmerült a kérdés, hogy ha ez így van és a beporzás a lényeg, akkor miért nem tenyésztünk például pillangót?
Nagyon egyszerű, mert egy méhcsalád 50 ezer egyedből áll, így hatékonyabb tud lenni a megporzásban, ugyanakkor a közvetlen gazdasági haszna is van a méhész számára (méz, virágpor, méhkenyér, viasz, propolisz, stb). Megporzáshoz alternatíva lehetne az egyes poszméhek, – amit dongóként ismerünk- tartása, ők is képesek kisebb kolóniát létrehozni, de az ő szaporításuk is a házi méhektől függ – a házi méhektől begyűjtött virágporral táplálják a poszméheket.
Fontos megemlíteni még, hogy az egyes méhfajok rendkívül eltérő tulajdonságokkal bírnak. A megporzási szokásaik és hatékonyságuk is eltérők. Egy poszméh (Bombus) már jóval alacsonyabb hőmérsékleten aktívan porozza be a növényeket, mikor a házi méh, még az utódait melengeti a kaptárokban. Az évmilliók során egyes rovarok és növények „házasságban” élnek – egyik sem létezik a másik nélkül. Ebből is látszik, hogy a megporzást végző rovaroknak nem csak a mennyisége, hanem a sokfélesége is rendkívül fontos – ezt hívjuk biodiverzitásnak.
- Mit tehet az, aki segíteni szeretné a megporzó rovarok túlélését?
Életteret kell számukra biztosítani és természetes élelemforrást. Még egyszer ki kell hangsúlyozni: a házi méhek gondozását hagyjuk meg a szakembereknek! Koncentráljunk a vadon élő beporzókra, azon belül is a vadon élő méhekre.
Élettér: lakókörnyezetben a legegyszerűbb és leghatékonyabb módja az méhek életterének bővítésére az úgynevezett méhhotel kihelyezése. Ez biztosítja több méhfaj számára az utódok felneveléséhez szükséges helyet. Ezek kihelyezése sajnos nem csak városokban, hanem már a természetközelibb falusi környezetben is erősen indokolt. A méhhotelről, ennek beszerzési lehetőségéről, készítési módjáról számtalan forrás található az interneten.
Természetes élelemforrás: Ezzel el is érkeztünk a legfontosabb tényezőhöz, amivel a legtöbbet tudunk segíteni: a „méhlegelő”. Ezen belül pedig a városi élettérben található vagy telepíthető méhlegelő.
Amikor városi méh-legelőről beszélünk, ott nem csupán a méhekre, hanem első sorban a beporzókra kell gondolnunk. Talán a méh-legelő ebből a megfontolásból nem jó név arra, amire használni szeretnénk, mert egy méhlegelőre nem csupán méheket várunk – pláne nem házi méheket-, hanem az összes beporzó rovart. Így akár egy „rovar svédasztal” jobban kifejezné a virágos terület nevét.
Városi környezetben, a hosszú idő óta gondozott gyepterületeken, a virágos növények egy idő után kipusztulnak, ugyanis a növényeket még a virágzás vagy a virágmagok beérése előtt lekaszálják, így szinte kizárólag a fűfélék maradnak meg az adott területen.
A méhlegelő egy gondosan megtervezett virágzó terület, ahol a beporzó rovarok gyűjtik a virágport, nektárt. A korábban rendszeresen kaszált gyepterület – a már említett okok miatt -, a legjobb szándék mellett sem tud méhlegelővé válni, ha csupán magára hagyom a terület. Ha rövid időn belül látványos és hasznos méhlegelőt szeretnénk, gyakorlatilag egy kiskertet kell készítenünk. Először megművelem a talajt, lehetőség szerint eltávolítom a gyomokat és bevetem maggal. Így egy virágzó területet kapok, vagyis méhlegelőt. A méhlegelő létrehozásánál fontos a helyszín kiválasztása is. Érdemes kerülni a forgalmas utak mentét, ugyanis a gyorsan közlekedő autók veszélyt jelentenek a rovarokra – gondoljunk csak a frissen mosott szélvédőre. Egy park tökéletes választás a méhlegelő számára, zöld folyosók létrehozása is hálás dolog, hiszen vonulási útvonalat biztosít a rovarok számára.
A házi méheknek szánt méhlegelő kivitelezése egy városban nem lehet cél, ugyanis sok esetben a mezőgazdasági területeken (több hektáron) vetett kultúrnövények sem minden esetben tudják betölteni ezt a funkciót. Városi környezetben nincs ekkora terület, nincs vonulási útvonal stb., ami ezt lehetővé tegye. Vagyis a városi méhlegelők tucatnyi méhfaj, pillangó, bogár és más rovarok vonzására, éllátására és tovább szaporodásának segítésére alkalmas.
Városi méhlegelőként értékelhető még, ha egy-egy erkélyre, esetleg ablakban csupán néhány szál virágzó növényt ültetünk, hiszen TÉNYLEG! minden egyes virág számít. Az ilyen, méhlegelőnek szánt cserepes vagy balkonnövények kiválasztásakor fontos tudni, hogy nem mindet látogatják (pl. muskátli) a beporzók. Szerencsére ezen növények száma nagyon csekély.
Méhek költöztetése (vándoroltatása): Nem is gondoltam volna, hogy a profi méhészek előre keresik a virágzó helyeket. Szinte napról-napra tudják, melyik növény mikor virágzik, és ezek nyomán költöztetik méheiket, hogy így segítsék a méhek a munkájukat.
Idén a sokáig tartó fagyok miatt jeleztük korábban, hogy elfagyott az akác, emiatt kevés és vélhetően nagyon drága lesz az akácméz. Értetlenül állok ezelőtt, hiszen látom, hogy most is virágzik.
Amit most látni lehet, az az úgynevezett másodvirágzás. Normál akácvirágzásnál nem tudnám megszámlálni egy akácfa virágait, mert az olyan sűrű volna, hogy nem lehet látni az ágakat.
Az élőlényeknek, így az akácnak is alapvető motivációja a gének továbbörökítése, a túlélés az utódok – a növény magjai – által. Ha távolról nézzük, a virágrügy egyfajta „utód kezdemény”, melynek egészséges felnevelésére a növény sok rendkívül sok energiát használ fel. Normál esetben ez bőséges mennyiségű virágot és nagy mennyiségű nektárt jelent, hogy a fa a virágokhoz csalogassa a beporzó rovarokat. Ha elfagy a virágrügy, az addig felhasznált energia kárba vész. A növény ilyenkor biztonsági játékot játszik, kisebb számú, de életképes utódot szeretne kinevelni, ekkor egy alacsonyabb intenzitású virágzás és még alacsonyabb nektárképződés kíséretében zajlik a „másodvirágzás”, hogy maradjon energia a magok beérlelésére.
Sajnos idén is ez történt, országos szintű fagykár érte az akácosainkat. Mivel még az akácszezon közepénél járunk nem tudjuk előre megmondani, hogy közepes vagy kifejezetten gyenge termésünk lesz-e, de az eddigi hírek kevésbé reménykeltők. A realitások talaján maradva várhatóan kevés lesz az akácméz, és további árnövekedés várható, de drágának még mindig nem mondanám. Ha belegondolunk, hogy a társadalom a mézvásárlással tartja fenn a házi méhek megporzó „szolgáltatását”, akkor sokkal drágább lenne nem megvenni a mézet, hiszen a méhészetek megszűnése globális élelmiszerhiányhoz vezetne. Sajnos EU-s szinten még nem ismerték fel, hogy a nemzetközi mézkereskedelemben jelenlévő hamisítás, előbb utóbb tönkreteszi a méhészeteket és a mézzel szemben a megporzást nem lehet majd importálni. Szerencsére Magyarország így is a saját szükségletein felül termel, így az itteni termelői mézekkel nincs baj, ugyanakkor az utóbbi évek tendenciája, hogy a hazai, mézet külföldre viszik, miközben a hazánkba behozott méz mennyisége többszörösére nőtt. Sőt, az importáló cégek már a KSH-nál is letiltották az export adatok elérhetőségét, hogy ne borzolja a kedélyeket.
- Mit tehetünk? Hiszen látjuk, hogy Kínában porozzák ezeket a fákat portörlővel…
Hangsúlyoznám, hogy NEM tudom, csak sejtem, hogy ez inkább egy marketingfogás. Miért ne érné meg pár méhcsaládot odafuvarozni, ahogy ezt mi, magyar méhészek is csináljuk? Papírforma szerint Kínában olyan mennyiségű méhcsalád van, hogy a világ legnagyobb mézexportőrévé tudott válni. Ennek totálisan ellentmond az emberi kézzel történő megporzás – bár az interjú elején említettem, hogy léteznek emlősök között is beporzók, nem egészen erre gondoltam. Szóval, ha olyan sok méhcsalád van az országban, miért kellene kézzel végezni a megporzást, ha meg nincsenek méhek, honnan van az a sok méz?
Nyitókép: Az egyik legforgalmasabb kereszteződésünk, Bah csomópont. Fotó: Örmény Viktória